Következő 5 cikk

Előző 5 cikk

christmas spirit.		2012.12.23. 22:18
Az ünnepek közeledtével meghitt hangulatot teremtettünk a lakásunkban. Feldíszítettük a pici fenyőfácskát, akiből így karácsonyfa lett, meggyújtottuk az utolsó adventi gyertyát, elhelyeztük a girlandokat és a különböző kicsi szobrokat szerte a házban. Mesejó szellemiség járja át a környezetet, csodás advent illetve karácsonyfa illattal fűszerezve. Holnap pedig készülni fognak kiegészítésképpen a mézeskalácsok. A kinti hóesés egész nap örömmel töltött el, úgy érzem sikerült a tegnapi énekléssel hatni az időjárásra.
Mit szólsz hozzá?

dirty style&yummy recipe		2012.12.23. 16:11
Pink Floyd-Time Fogj egy hógömböt, töltsd meg velem és rázd össze. Vicc nélkül komolyan. A stílusomat baromi nehéz meghatározni, ez olyan, mintha azt próbálnád kérni tőlem írjam le a személyiségemet. Biztos vagyok benne, hogy menni fog, de soha sem lesz tökéletes a megfogalmazás,hiszen az ember folyamatosan változik. Napról napra új elemekkel gazdagodik az agya, színesedik vagy éppen szürkül az elméje. Ki melyiket választja?(Én inkább az elsőt.) Szóval ott van a kezedben egy még lezáratlan hógömb üveg félgömbje. Próbáljuk meg megtölteni. Az alapot semmihez sem tudom kötni, ez egyszerűen én vagyok. A tudatalattimban egy kis lény aki súgja ezt ide, azt oda, ezt így, azt úgy tedd. Én pedig hiszek neki. Ami már agyból működik, az csak építőköveket jelenti. Körülbelül gimnazista korom óta figyelek oda jobban mit és hogyan hordok. Legelőször is belém szorult egy az 1960-70-es évekbeli hölgyemény, aki Chanel eleganciáját megtestesítve imádja a kis fekete ruhát, a zakókat és a napszemüvegeket, valamint a gyöngysorokat, akár egy vérbeli párizsi. Lakozik még bennem egy rocker, aki örökké a lázadás, az elegancia megszégyenítésére törekedve, felülről nőiességet takarva, Martensben grasszál és kiszaggatja a harisnyáit, miközben megsüketül a GNR zenéjétől. Ott él bennem a vintage-rajongó nagymama, aki imádja a kötött pulcsikat, a fényes gombokat, a gallérokat, a garbókat és nem utolsó sorban a velúrbőrt. Talán megfigyelhető egy kis grunge stíluselem is bennem. Ingekkel, bőrszoknyával fűszerezve. Úgy gondolom, mindaz, amit viselsz meghatároz téged, és a kép, amit így kialakítasz magadról másokba beidegződve nyeri el végleges alakját. Természetesen olykor ez a gondolat elhomályosul a szemem előtt és sokkal inkább arra koncentrálok milyen hangulatom van per, ki nem szarja le most hogy nézek ki? Igen, igen ez egy elem a sok közül. S ki tudja lesz e folytatás? Apropó ha már úgyis itt a karácsony hadd adjak nektek egy finom ötletet, amivel ízletesebbé tehetitek ezt a meghitt ünnepet. Ezt a sütit én Clafoutis néven ismerem, de mivel megtaláltam nektek a "magyarosított" változatát így osztom meg veletek. Szóval íme a tejpite: Hozzávalók 5 adaghoz:  75 g porcukor  2.4 db tojás 0.8 rúd vanília rúd (belseje) 125 g búzaliszt (BL55) 250 ml tej (2,8%-os) 166.6 ml habtejszín 0.4 csipet só Tovább…
Mit szólsz hozzá?

rám ezer virággal szórtad a tavaszt...		2012.12.20. 21:43
Tchaikovsky -Dance Of The Sugarplum Fairy A kínálat adott! Válogassatok, inspirálódjatok! Ezek az e heti kedvenceim: Martens bakancs, maxi szoknya, ingek, bundák, kalapok, mintás jeggingsek, vászon-és bőrtatyók. Apropó nézelődtetek már valamelyik karácsonyi vásáron? Nem? Akkor ajánlom figyelmetekbe, mert igazi gyönygszemekre lehet találni. A Vörösmarty téren pedig finom illatok is terjengenek, amik azzonnal körbeszövik az ideáidat. Igyatok egy jó forralt bort vagy teát és szaglásszátok meg a mesés illatú olajok sokaságát a csodás, díszes gyertyákról nem is beszélve! Kihagyhatatlan utazás. "Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan." Tipp: A GLAMOUR legújabb számában a hajkonytyolás-és fonás művészetét leshetitek el. Laza mégis bájos viselet. Hajrá!
Mit szólsz hozzá?

lágy karjain fáradt érzékenységinket ringatja s egy másik világba tesz minket.		2012.12.14. 21:39
Taylor Swift- I knew you were trouble. A tökéletesség relatív fogalom. Nem tartozok egyik formájába sem. Nem vagyok tökéletes, hiszen senki sem az. Mindig is próbáltam kibotorkálni a sorsom által elém állított útvesztőkből volt, hogy sikerült volt, hogy nem. Ha kikecmeregtem és átléptem a falakat, mindig újabbakkal találtam szemben magamat. Egyre nehezebb felvenni a hátamra a nehezedő súlyokat, melyek alatt kezdek összeroppanni. Nem tehetem meg. Sajnos az élet nem várja meg, hogy megállj és összeszedd az apró darabokat, amelyekre széthullottál miközben nekibasztad magad azoknak a falaknak. Meg sem próbáltál rajtuk keresztülmenni, egyszerűen nekik mentél. Semmi gondolkodás, semmi akaraterő, semmi önbizalom csak a meggondolatlanság. Egyre lejjebb süllyedtem és úgy éreztem nem vagyok képes arra, hogy ne ütközzek falnak, de sikerült. Nehezen de erőt vettem magamon és átléptem az olykor saját magam által teremtett akadályokat. "Az balgatag, ki sorsa ellen azért panaszkodik, mert ifjúságának vágyai és reményei nem teljesültek. — A természet nem azért adja álmainkat, hogy a reájok következő napot létesítésökre szenteljük, hanem azért, hogy szelíd karjaikban megpihenve, a nehéz napi munkára képesekké váljunk." Nem is értem miért tétováztam heteken át, mikor ott volt a lehetőség(ott volt a seprű), hogy összekaparjam magamat...egyszerűen nem volt erőm felemelni a kezemet, nem bírtam (mertem) visszagondolni azokra a napokra, amelyek általa széppé varázsolódtak. Most, mint tehetetlen teremtmény próbálom elviselni a kilométeres távolságot, ami közöttünk húzódik(és egyre csak növekszik). Képtelen vagyok tálcára tenni magamat, én nem vagyok ilyen típus. Így kellene tennem? Nem. Ha Isten úgy akarja, a sors úgy fogja hozni, hogy mi együtt leszünk. Ebben már kezdek nem hinni, mondjuk azt, már nem látom értelmét. Továbbléptem és nincs kedvem arra, hogy a szépen, gondosan letapasztgatott vérző, rozsdás sebeket újra égő, füstölgő, bűzös gyárkéményekké változtassam. Mert bármennyire is szeretném ezek után már soha nem lesznek illatozó, játékos, szertelen könnyedséggel töltött életképek. Tudjátok ha valamit már egyszer áthatotta a kibírhatatlan fájdalom az ember képtelen lesz róla úgy gondolkodni, mint egy olyan állapotról, amiben még soha nem égette a lelkét és a szívét hasonló. Mais, C'est la vie. Ideje felkapni a kabátomat és útnak indulni. Kalap a fejre, lélek a fülbe, szárnyak a hátra. Mehetünk!    Csokonai: Az estve  A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja, Nyitva várja a szép enyészet ajtaja. Haldokló súgári halavánnyá lésznek, Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek. Az aranyos felhők tetején lefestve Mosolyog a híves szárnyon járó estve; Melynek új balzsammal bíztató harmatja Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja. A madarkák meghűlt fészkeknek szélein Szunnyadnak búcsúzó nótájok rendjein. A kis filemile míg magát kisírta, Szomorún hangicsált fészkén a pacsirta. A vadak, farkasok űlnek szenderedve, Barlangjában belől bömböl a mord medve. -      Ah, ti csendes szellők fúvallati, jertek, Jertek füleimbe, ti édes koncertek; Mártsátok örömbe szomorú lelkemet; A ti nyájasságtok minden bút eltemet. Lengjetek, óh kellő zefirek, lengjetek, Lankadt kebelembe életet öntsetek! Mit érzek?...míg szólok, egy kis nyájas szellet Rám gyengén mennyei illatot lehellett. Suhogó szárnyával a fák árnyékinál Egy fűszerszámozott theátromot csinál, Melybe a gráciák örömmel repűlnek, A gyönyörűségnek lágy karjain űlnek; Hol a csendes berek barna rajzolatja Magát a hold rezgő fényénél ingatja. Egyszóval, e vídám melancholiának Kies szállásai örömre nyílának.      Késsél még, setét éj, komor óráiddal, Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal: Úgyis e világba semmi részem nincsen, Mely bágyadt lelkemre megnyugovást hintsen; Mikor a világnak lármáját sokallom, Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom, Mikor az emberek körűltem zsibongnak, S kényektől részegen egymásra tolongnak.      Bódult emberi nem, hát szabad létedre Mért vertél zárbékót tulajdon kezedre? Tiéd volt ez a főld, tiéd volt egészen, Melyből most a kevély s fösvény dézmát vészen. Mért szabtál hát határt önfiaid között; Ládd-é már egymástól mind megkülönözött. Az enyim, a tied mennyi lármát szűle, Miolta a miénk nevezet elűle. Hajdan a termő főld, míg birtokká nem vált, Per és lárma nélkűl annyi embert táplált, S többet: mert még akkor a had és veszettség Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség. Nem volt még koldúsa akkor a törvénynek, Nem született senki gazdagnak, szegénynek. Az igazságtévő határkő és halom, A másét bántani nem hagyó tilalom Nem adott még okot annyi sok lármára, Mert az elégség volt mindennek határa. Nem állott volt még ki a kevély uraság, Hogy törvényt hallgasson tőle a szolgaság; S rozskenyérhéjból is karácsonyja legyen, Hogy az úr tortátát s pástétomot egyen. Nem bírt még a király húsz, harminc milliót, Nem csikart ki tőlük dézmát és porciót, Melyből boldogokká tudja őket tenni, Azaz tonkin fészket legyen miből venni. Nem bújt el a fösvény több embertársától, Hogy ment legyen pénze a haramiától, Akit tán tolvajjá a tolvaj világ tett, Mert gonosz erkőlccsel senki sem született. Nem is csuda, mert már a rétek árkolva, És a mezők körűl vagynak bar
Mit szólsz hozzá?

street style faves of this week.		2012.12.07. 21:13
A blog legújabb rovatában, a Street style faves of this week-ben az adott heti kedvenc öltözékeimet nézhetitek meg. Az utca, szokták mondani a legjobb divatbemutató, szóval: INSPIRÁLÓDJATOK! "A Fashion that does not reach the Streets, is not Fashion" - Coco Chanel
Mit szólsz hozzá?

Következő 5 cikk

Előző 5 cikk