Következő 5 cikk

Előző 5 cikk

fall to the bottom.		2012.10.28. 09:59
Linkin Park- Somewhere I Belong to Ha valaki megkérdezné milyen volt a tegnapi napom, nem tudnék rá válaszolni. Kezdve a hangosan kacagástól az őrült szabadságérzeten át, a kibírhatatlan fájdalomig, a mindent elhomályosító síráson át, a szeretet érzéséig minden bennem volt. A legmaradandóbb mégis az egész napos fájdalom és sírás nyoma hagyta. A klasszikus megcsalás érzése úgy, hogy nem is járunk. Borzalmasan égető látni valaki mással, helyettem. A nap teljes egészében próbáltam elbújni előle, hogy ne lássa mennyire megbánt azzal, amit csinál és, hogy sírok. Tudom, tudom a lelkem ez által egyre és egyre gyengébb lesz, de képtelen voltam máshogy kiadni ezt az érzést. Sírnom kellett. A végén előtte is. Sétáltunk egymás mellet hazafelé szótlanul...nem tudtam, hogy kezdjem el, de belevágtam. "Kérlek máskor, ha lehetséges ne előttem csináld, mert tudod, hogy milyen rossz nekem, mennyire fáj, hogy valaki másnak megadod azt, amiért én áldozatokat hozva sóvárgok."-mondtam, majd elfojtotta a mondatom végét a sírás. Mikor mindezt hallotta jó erősen magához szorított és kérte, hogy ne sírjak. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire sokat számítok neki. Folyamatosan szabadkozott, hogy sajnálja meg, hogy bocsájtsak meg neki mindenért. Valahogy hülyén jött ki a dolog, mert az a helyzet, hogy nem járunk, viszont egy olyan szétszakíthatatlan kötődés van közöttünk amely egyszerűen megmagyarázhatatlan. Nem tilthatom meg neki, bármennyire is fáj, hogy csajozzon, de arra, hogy máskor ne előttem csinálja már csak megkérhetem. Tudja milyen rossz nekem, tudja mennyire fáj. Értem, hogy csak barátkozni akart, de az, hogy mindezt ilyen módon és előttem vitte véghez az borzalmas. Ezen érzelmi kavargásokat leszámítva valamint a 20000km/h-val fújó szelet és az esőt, nem volt rossz kirándulás. Megnéztük Európa legnagyobb édesvízi akváriumát Poroszlón és a darvak vonulását a hortobágyi szikes pusztán. A tanulástól ezen az úton mondjuk úgy, elhatárolódtam. Nem lettem volna képes rá. Az egész nap legjobb pillanata volt talán, mikor egy hatalmas réten a semmibe elkezdtünk rohanni-rohanni és széttárva a kezünket éreztünk a szabadságot. Hihetetlenül felkapó volt, olyan mintha szálltam volna. Az ember sokszor felteszi a kérdést magának: "Miért nem vagyok elég jó?"-nos, ezt az utóbbi hetekben én naponta teszem fel és újra és újra rá kell jönnöm arra, hogy a baj nem velem van, hanem amire annyira vágyok az talán nem volt megírva eddig. Lehet, hogy nem is lesz de én makacsul küzdök érte. Amire az ember vágyik az szükséges az éltébe, nem hiába áhítozik utána. Hatalmas fekete lyuk tátong a szívemben, amelyet csupán egyetlen szó is, de képes lenne betapasztani. Egyre jobban bízok benne és hiszem, hogy ennek még nincs itt a vége. post end.   Life is what happens to you while you're busy making other plans.
Mit szólsz hozzá?

inspiration from my fav fashion bloggers.		2012.10.26. 20:49
Skrillex & Damian "Jr. Gong" Marley - Make It Bun Dem A kedvenc időtöltéseim közé tartozik újabb és újabb divatblogokra rátalálni és inspirálódni az általuk bemutatott ötletekből. A megjelenített darabok kitűnő ötleteket adnak és így még inkább sikerül alakítanom a stílusomat. Idén ősszel egyre aktívabban kutatom ezeket a blogokat és szerencsére mindig újabbakra lelek. Szeretném nektek bemutatni az aktuális kedvenceimet, amelyekből talán ti is ötleteket meríthettek a saját ruhatáratok kialakításához. A sorban az első a Flashes of style szerkesztője Bonnie Barton és az általa bemutatott igen őszies ruhaköltemények. Egyszerűen imádom, ahogyan a vintage és az új darabokat keveri egymással a szettek összeállításakor. Most pedig egy bordó levél-virágmintás pulóverrel kápráztat el minket, alatta pedig a klasszikus farmershort fekete harisnya összeállítással és egy egyszerű fekete gombos inggel. A kalap és a barna bőr "huszártáska" már csak az eszményi ráadás. Bátran ajánlom nektek a példájának a követését. Igazán őszies, igazán divatos és a most felkapott bordó szín szintén megjelenik benne. Második versenyzőnk Annabell, aki szorgosan építgeti Blushing Ambition nevezetű blogját. Ezennel egy mesés, mintás nadrággal és egy a Chanel "főura" által is kedvelt egyszerű fekete zakóval éjt ámulatba. A kiegészítők kiváló összhangja a style kiteljesedését adja. A kalap jelen esetben is megjelenik, az idei ősznek úgy tűnik hatalmas "sztárja" lesz. Az utolsó összeállítás alkotója Maja, aki a nevét viselő blog alkotója és aktív alakítója. Az általa viselt laza szett lágyan eső darabjai a hétköznapok rohanását kényelmessé teszik, miközben a szezon figyelemre méltó darabjait vonultatja fel. A "deszkássapka" és a párducmintás ing, amelyekről már sokat olvashattatok. A mai nap újra ellátogattam a kedvenc second-hand üzletembe és két mesés elemmel lettem gazdagabb. Az egyik egy khaki színű Marks&Spencer márkájú, magasan zárt nyakú, kötött pulóver a másik pedig egy szintén khaki színű Forever21 címkével ellátott "ingszerű" mellény. Az időjárás remélem kedvezni fog holnap nekünk, ugyanis a Hortobágyon teszünk egy aprócska kirándulást, megnézzük a darvak vonullását és eldőzünk egy keveset a határtalan pusztán. Rájöttem arra, hogy mennyire kedvelem a 60-as évek magyar filmjeit. Tegnap a Mici néni két élete című filmet tekintettem meg a tévében és őszintén megkacagtatott. Olvassátok el a rövid tartalmat és azonnal kedvet kaptok ehhez a sziporkázóan szellemes fekete-fehér vígjátékhoz. Hangay Mici, hajdani operettcsillag apróhirdetés útján gyermektelen fiatal házaspárt keres, akiknek eltartásért lakást ígér. A sok jelentkező közül Katira és Lacira, egy kedves házaspárra esik a választás. Nem tudja, hogy ők már nem sokáig felelnek meg a gyermektelenség igényének. A hirdetésre Gál úr is jelentkezik, Mici néni régi rajongója, aki azelőtt konfliskocsis volt, most pedig taxisofőr. A hiú, öreg színésznő valósággal kivirul Gál úr társaságában. A fiatalok és a ház lakói erről mit sem sejtenek, és ez rengeteg bonyodalmat, félreértést okoz.
Mit szólsz hozzá?

new favorit: tali lennox		2012.10.23. 20:27
Bob Sinclar - 'Groupie' Tali Lennox a híres ír énekesnő Annie Lennox és az izraeli film és zenei producer Uri Fruchtman lánya. A stílusa a klasszikus vintage darabokat keveri néhány grunge elem érintésével. Előnyben részesíti a hagyományos színeket és eredetivé teszi a megjelenését néhány pörgő darabbal, amit a boltokban vásárol. Nemrég szerződtette a Next Model Management. Amit a divat szakmában szeretne elérni: Arról álmodik, hogy valaha divattervező lesz belőle. Szeret festeni és írni. A testvérével Lolaval együtt 2010-ben a Freedom ékszerek arcai voltak a Topshop márkánál. "Ne kövesd a trendeket és ne viselj semmi olyat, amiben nem érzed magad kényelmesen." Mottója: "Look beyond the surface and always be inspired." Tali 1993-ban született, az Egyesült Királyságban. Profi modell végigvonult már az alábbi tervezők kifutóján:  Marc Jacobs, Antonio Marras, Jeremy Scott, Kenzo, Anthony Vaccarello, Aquilano Rimondi, House of Holland, Missoni, Frankie Morello, Nicole Miller, Cynthia Rowley, Prada, Burberry, ADAM, Jonathan Saunders, Christopher Kane, Jeremy Laing, Doo.Ri, Acne, Roberto Cavalli, és Miu Miu. Szóval tényleg elmondhatjuk róla az előbb említett mondatot. Sikeres és szép. Mi kell még? Engem leginkább az öltözködése fogott meg. Az utcán nagyon stílusosan ötvözi a vintage darabokat, a mai divatba illő elemekkel. Pontosan ez az, amit én is el szeretnék érni a mindennapi öltözködésemben, ezért mostantól ő is fontos inspiráló ember lesz számomra. Az általa bemutatott kalapviselés is figyelemre méltó. Nézzétek csak meg a képeken is látható bordó "egyedet". Nagyon stílusos! Copyzom.  Végül, de nem utolsó sorban a khaki dzseki, amelyet már régóta szeretnék az ő öltözködésében is megjelenik. Újra és újra előbukkan. :D ( remélem mostmár találok egyet valahol). A virágos, édes ing és a királykék velúrbőr táska máscsak a "szellemes" ráadás. Engem elvarázsolt. Remélem titeket is?! (És íme a kedvenc fotósorozatom a "madmasell" főszereplésével. A Martens bekacsint ;])
Mit szólsz hozzá?

someone kill the DJ.		2012.10.21. 19:28
Green Day- Kill the DJ Valaki megölte a DJ-teket. Valaki, aki számára mindennél többet jelentett. Kiejtette az egyetlen szót a száján, amivel össze volt képes törni a várfalamat. Ledöntötte a hetekben felépített önbizalom-bázisomat. Megfosztott a boldogságtól, amit kaptam tőle. Nemet mondott. Két hete nem írtam nektek... Feledhetetlen a gondolat, amely a  szívemet szorongatja. Múlt hét szerdán még önszántából nyomott puszit az arcomra, egy héttel az után már képes lett volna lekoppintani. Nem értem. Lehet, hogy félreismertem a kishercegem? Lehet, hogy ezúttal nem ismertem ki saját magamat sem? Rosszul döntöttem volna? Lehet...De azt mondják, hogy élvezzük az életet bele kell vágnunk, olyan dolgokba is aminek még nem tudjuk a kimenetelét. Legyen akár pozitív vagy negatív. Lehet, hogy szingli maradtam, de egy csodálatos baráttal gazdagodtam, aki mindennél többet jelent számomra. A létezése erőt ad és tudom, hogy mindig számíthatok rá. Látom, sablonos a beszéd de nem tudok, mit tenni, ha egyszer ezek az érzések vannak bennem. Elmondtam neki, hogy én nem vagyok az a típusú lány aki majd sírni fog utána vagy bárki után. A lelkem sír, de ez a fájdalom mindörökké csak az elmémet fogja kínozni. Fizikailag sohasem fog megnyilvánulni. Sírni csak a győzteseknek szabad. Ha átgondolom megtehetném, mert megnyertem a világ egyik legnagyobb érzelmi harcát. A sajátomét. Most jöttem csak rá mennyire függ össze a kettő. Az erkölcsi győzelmet lehet, hogy képes voltál letenni az asztalra, de nem érdemled meg, hogy sírj. Nem győztél csak a lelkedben. Ez az amit bárki elvárhat magától. A saját negatív gondolatai felett győzelmet aratni. Mindennél többet ér, hogy újra erőt végy magadon és a széthullott törmelékekből újra építsd fel a saját metropoliszod. Vond fel minél magasabbra az önbizalom falait és tanulj meg inni a felejtés vizéből. Nehéz lépések, de aki előtt élénken lebeg a cél annak a mozzanatait Isten segít megtenni. Bolyonganak a gondolatok a fejemben akár a poliizoprén láncok a gumiban. Túl sokat akartam és végül elvesztettem mindent. Pénteken a buktató beszélgetés előtt ellátogattam barátnőmhöz, előtte pedig bekukkantottunk a Szputnyik Shop Bakáts téri üzletébe. Természetesen "boltkóros" révén azonnal találtam magamra illő darabokat, de mivel aznap még el akartam menni a kedvenc second hand üzletembe szétnézni, ezért inkább hagytam a dolgot. Szercsére megérte. Kíváncsi leszek, ha szerdán bemegyek mik lesznek a reakciók. Eddig sohasem likeolta egyetlen profilképemet se, most valahogy sikerült megnyomnia azt a gombot. Egy másik hímnemű egyednek is. Tényleg igaz a mondás, mi szerint valamivel el kezdünk nem foglalkozni akkor emelkedik fel még erőteljesebben. Akkor most elkezdek nem foglalkozni az általa érzett szerelemmel. Elkezdek elhatárolódni az érintésektől, a pillantásoktól és mindentől ami boldoggá tett. Egye csak meg amit főzött és jöjjön rá mit vesztett. Nem azt mondom, hogy mérges vagyok mert nem akar szerelmes lenni belém, csak nem értem miért nem biztos magában mikor egy héttel ezelőtt még puszit adott az arcomra. Én semmit sem változtam, de ő egyre többet és kezdem azt érezni, hogy nem fogadja meg azt a tanácsot, amit még nyár elején adtam neki. Mintha elkezdeni felejteni. De én nem akarok. Minden pillanat, amit átéltem vele jobb emberré varázsolt és teljesebbé tett. Nélküle nem érzem magamat erősnek. Bízom abban, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor a Hősök tere felé sétálva megragadja a kezemet és óvatosan...post end. "Times are hard for dreamers."
Mit szólsz hozzá?

fountain of youth.		2012.10.07. 22:07
The Paper Kites ~ Bloom Kezdek rájönni arra mennyit alakít a személyiségemen az önbizalmam hiánya. Sok esetben olyan ábrándokat kergetek amik nem is léteznek, olyan dolgoktól félek, amelyek meg sem történhetnek vagy nem léteznek. Alaptalan dolgokat érzek, legyen az jó vagy rossz, megmagyarázhatatlanul. Sokszor képzelem magam elhízottnak, ami nem normális. Az tény, hogy nem vagyok vékony, de én így érzem jól magam. Normálisan nézek ki. Nem állnak ki a csontjaim, ha lefekszek a földre nem nyomódik a medencecsontom (csupán a genetikailag kidomborodó lengő bordám.) Egészen egy bizonyos pillanatig nem tudtam elképzelni, azt, hogy meg legyek elégedve magammal. Nem mondom azt, hogy ebben a pillanatban teljes a megelégedettség, de most mégis valami elrendeződött bennem. A lelkem mélyén mindig is kishitű és önbizalom-hiányos voltam ez egy külső szemlélő számára nem igazán tűnt volna fel. Olyan esetekben mutatkozik meg amikor egyedül vagyok és önállóan kell valamilyen döntést meghoznom a szívemmel kapcsolatban. Amikor elő kell adni 30 ember előtt ez egy szempillantás alatt elmúlik vagy amikor ki kell állni a színpadra megszűnik. Gátlások, akadályok, határok nélkül megy. Nem értem magamat. Az ember nem a megpróbáltató helyzetekben önbizalom-hiányos? vagy számomra ezek nem megpróbáltató helyzetek. Talán élvezem mikor a társaság középpontjában lehetek. Nem igazán. Furcsa lelkem van vagy nem. A körülöttem bolyongó emberek mind mind elsuhannak mellettem és nem hagynak bennem nyomot. Párat kivéve. Egyetlen viszont egyre mélyebben fúrja magát a szívembe és a lelkembe. Képtelen vagyok egyetlen pillanatnál több időt azzal tölteni, hogy ne gondolajak rá. Nem értem, miért de beleszerettem a tudatba, hogy van nekem. Egyre fontosabb, egyre borzalmasabb a hiánya számomra. Nem akarok nélküle élni. Alig várom már, hogy holnap találkozzak vele. Meg akarom ölelni, erősen szorítani és el nem engedni, belenézni a kék szemébe, megsimogatni a kezét, megérinteni a mellkasát. Egyszerűen szeretni. Az, hogy találkoztam vele és, hogy az életem része lett óriási löketet adott az önbizalom szintemnek. Nem szeretném, hogy ne váljon valóra az a kívánság, amit ma reggel a szempillámmal "megbeszéltünk". Azt akarom, hogy teljesüljön. Minél hamarabb. Imádom az esőt, a szelet, a villámlást, a vihart. Egy olyan típusú változata a lelki kiteljesedésemnek amelyet magamban tartva kiordíthatok. Nézem, ahogy hullanak egymást váltva a fényben csillogó esőcseppek és érzem, ahogy mindegyik őt jelképezi számomra. Minden egyes cseppet a pohárban, minden egyes alkotóját a tengernek , minden könnycseppet amit boldogságomban ejtettem. Csak jót. Olyan tényező az életemben amelyre gondolva egyik pillanatról a másikra elnyerem a boldogság kulcsát, ő adja meg nekem a létezésével. Folyamatosan mellette akarok lenni. Beszélni hozzá, megérinteni, feküdni vele bárhol, létezni vele. Olyan mint egy földi elem, amely nélkül nem vagyok képes lélegezni, mozogni, érezni, gondolkozni, élni. Izom a testemben, ingerület az idegeimben, képzet az agyamban. Mindezek nélkül nincs bennem összhang, nincs bennem lélek. Nem vagyok ember. Csak szövetek, szervek, sejtek halmaza. Értelem, érzelem, belső hangok nélkül. A racionalizmus egy olyan filozófiai ágazat melynek alapját az emberi ész, gondolkodás, értelem adja. Mégsem tökéletes. Érzelmek és művészi kreativitás nélkül semmi. Mintha egy virágnak az mondanánk, hogy ne nyíljon ki. Soha nem lesz képes a legnagyobb pompájában díszelegni. Nélküle én sem érem el a legnyugodtabb állapotomat. Ő a "kishercegem", aki ugyan még nem ismer mindent a világból, de amit ismer azt szereti és megbecsüli. Remélem engem is. "Sell everything buy freedom."
Mit szólsz hozzá?

Következő 5 cikk

Előző 5 cikk