Következő 5 cikk

Előző 5 cikk

our song.		2012.10.05. 21:51
Ellie Goulding - 'Anything Could Happen' "Arra, hogy ki különleges és ki fontos arra sokszor csak későn döbbenünk rá." Lehetetlen feladatnak tartom leírni azt, ami ezen a héten lejátszódott bennem, hiszen magam sem tudom mit érzek, mit nem. A tegnap az életem talán egyik legrosszabb napjai közé tartozott. Szerda délután pedig sikerült kimondanom mit is érzek R. iránt. A mai nap délutánjáig elcseszettnek éreztem vele kapcsolatban a dolgot, úgy hittem minden elveszett. Tudtam, hogy szeret és, hogy fontos vagyok neki, de úgy éreztem mintha elhidegült volna tőlem. Szerencsére ez csak az én kalkuláló elmémnek köszönhető. Ma hat órám volt neki pedig nyolc. Elterveztem, hogy megvárom, mert a tegnap délután és a mai nap délelőttjén kicsikét sikerült letörnie a felgyülemlett lelkesedésemet azzal, hogy nem biztos bennünk. A borzalmas csütörtökre ez volt az utolsó lapát és következett a széttörés és a sírás. Senki sem mondta nekem, hogy ez ilyen nehéz. A péntek délután viszont felüdülést hozott a kiábrándító események után. Elmondta nekem, hogy nem az a a helyzet, hogy soha semmikkor nem lehet szó közöttünk semmiről(sőt!), csak, hogy szeretne biztos lenni a dolgaiban és akár még minden változhat. Remélem fog. Egyszerűen napról napra döbbenek rá arra, hogy mennyire fontos nekem. Istenem az a mai ölelés<33 Éreztem a szorításán, hogy mennyit számítok neki, éreztem, hogy soha nem tudna megbántani, tudtam, hogy szeret és közben bizonytalan. Szívem szerint el sem engedtem volna...Bízok benne, hogy elég mennyiségű ölelést gyűjtöttem hétvégére bár egyre jobban kezd hiányozni. Amennyire rosszul éreztem magam miatta tegnap és ma délelőtt ma annyira dobott fel ez az ölelés-és pillantássorozat. El sem tudjátok képzelni. Extázisban voltam majdnem 1 órán keresztül egy fél perces öleléstől. Mi lesz később? Nagyon nagyon jó vele lenni. Kis szőke hercegem...Míg R.-re vártam barátnőmmel lesétáltunk az Oktogonra és találtunk egy perfect kis angol second hand üzletet, ahol egy igazi kincsre leltem. Elterveztem, hogy holnap visszamegyek érte, mert átgondolva a dolgot nagyon megtetszett és egy mintás leggings helyett inkább azt a mintás szoknyát venném meg. A Design Hét alkalmával egy csomó üzletben 20%-os kedvezmény van. Egy a bökkenő...Nem nem a pénz, nem is a hely hanem a ruhadarabok. Bemegyek az üzletbe és nem vagyok képes arra, hogy bármit is vegyek. Kamasznak lenni bonyolult, de mégis egyszerű. Kamasznak lenni élvezet, de egyben borzalmas. Nehéz és sokszor kibírhatatlan életszakasz, mely az embert olykor féktelen nevetésre, olykor sírásra készteti. Ebben a korban megítélni valamit a nélkül, hogy megtapasztaltad volna lehetetlen. De egy valakinek mégis sikerült. Megítélni a tapasztalás érzése nélkül, beszélni róla a megtörténte előtt. A kamasz azt hiszi, hogy az ő problémája a leghatalmasabb a földi gondok közül. És ez így is van. Egy kamasz szív nem szeret, hanem imád, rajong, vágyódik, el nem enged. Akar, küzd, megteremt és semmit, még a "rosszul elsülés" sem állhat neki ellent. Nincsenek akadályok, nincsenek határok nincs vám nincsenek várőrök. Korlátlan hatalom az érzelmeid és a szíved fölött, csak olykor képtelen vagy irányítani a saját birodalmad. Néha rosszul döntesz, de mindig van megnyugvás. Live without fear, love without limits! Miért vagy fiatal ha nem lehetsz merész, szerelmes? Ha nem lehetsz kapcsolatban? A szívemet nyitó kulcs a kezedben van és csak egyetlen karnyújtásnyira vagy attól, hogy
Mit szólsz hozzá?

oncoming.		2012.09.30. 21:34
Will.I.Am - This Is Love ft. Eva Simons Ez aztán nap volt a javából emberek. Úgy érzem, mintha egyre közelebb kerülnénk egymáshoz. Apró érintések,  ugratások, nevetések egyre szorosabb kapocs épül ki közöttünk. Ma is mikor elváltunk nagyon nehéz volt otthagyni egyre nehezebb, sőt szívem szerint ott sem hagynám. Kezdem...Nem tudom nem vagyok biztos magamban, de egyszerűen szeretem megölelni, szeretek vele lenni, hiányzik mikor nincs mellettem és folyton-folyvást mellette akarok lenni és azt akarom, hogy ő is mellettem legyen. Nem merem kimondani. A futás sem volt azért semmi bár egyáltalán nem tettem oda magam kicsit sem és ennek oka volt. A csaj aki a váltóbotot adta volna nekem szerintem nem ismert fel és egyszerűen elfutott mellettem én meg kb. mint akit lefagyasztottak megdermedtem a meglepettségtől, majd, hogy odaérjek R.-hez lefutottam váltóbot nélkül a távot. Aztán át a Lánchídon, a mesés kék éget csak két kifulladás között tudtam megnézni, de a folyó "robaja" most is a fülemben cseng (na meg a szélé). Nagyon furcsa idő volt ma, de szerettem, tetszett. Örökké imádni fogom, mert egy nagyon jó napom kötődik hozzá. Nagyon jó! Annyira csodálatos volt vele egész nap. Nem kellett világrengető témákról beszélnünk, elég volt csupán az, hogy mellette legyek, a közelében. Ülhettünk volna egymással szemben órákon keresztül én akkor sem unatkoztam volna. Nem is unatkoztam. Holnap nem lesz első két órám, úgyhogy elég csak 10re mennem suliba. Kellemes hétfő! Remélem nemcsak az első fele lesz ilyen "bírható", hanem a második is. Mindketten a Lánchídon futottunk és természetesen sportember révén elsüvített mellettem, hogy minél előbb célba érjen. Ha látnátok milyen gyors. :) Én meg az útközben feljött savam miatt végigkínlódtam a távot, majd mikor beértem a váltóponthoz rögtön keresni kezdem. Hamar meg is találtam és az a pillanat, amikor mellém leült amikor rám nézett, megérintett...Lehet, hogy nektek semmi de nekem a világot jelentette a pillantás. Mikor mondtam neki, hogy rosszul vagyok rögtön megkérdezte mennyire meg hogy hozzon-e valamit. Nagyon édes volt. Aztán végül úgy döntöttünk, hogy keresünk egy boltot, hamar találtunk is egyet majd a zsákmányolt vízzel leültünk egy padra és tovább beszélgettünk...Nem volt jelentős nap, de nekem mégis sokat jelentett. Talán az egész hetes hiánya vezetett még közelebb ahhoz, hogy ilyen érzéseket tápláljak iránta. Ez a nap bekerült az életem legjobb és legfontosabb napjai közé. Kezdek valami újat, valami többet érezni iránta mint barátság és egyszerűen nem vagyok képes arra, hogy rájöjjek mi is ez az érzés. Elgondolkozok rajta. Remélem az álmom hozzásegít a megoldáshoz. post end. "Everything you can imagine is real"
Mit szólsz hozzá?

mainstream influence.		2012.09.28. 20:46
Red Hot Chili Peppers - Otherside Marad a vasárnap. Nagyon gyorsan eltelt ez a nap, bár nélküle. Nem mondom, hogy élveztem mert ez nem igaz. A tegnap leírtak pontosan annyira igazak a mai lelkiállapotomra is. Csak egy kis "paraérzés" is hozzá társul. Az este folyamán egy nem kellemes tényező szakította meg a nyugalmas tempómat. Nem mesélem el, de furcsa hangok szűrődtek be, anyum szerint az előszobából én pedig kimentem és megnéztem mi lehet az...Csak annyit vettem észre, hogy nyitva van az ajtó, de semmi más megmozdult dolgot nem találtam. Nem emlékszek tisztán, de mintha egy pillanatra hangokat is hallottam volna. Lehet, hogy csak mindketten paranoiásak vagyunk és bízok benne, hogy ez az igazság. Imádkozok a Mindenhatóhoz. Ő az az erő akinek tudata mindig megnyugtat. Tudom, hogy mindig itt van velem és bármikor meghallgat. Na, de túl kell lépni az ilyen dolgokon és újra fel kell építgetni a nyugalom szigetét. Valahol félúton járok. Sajnos a mai nap sem élvezhettem a "drogomat". Ez az öt nap nélküle...borzalmas volt. Nem kívánom senkinek. Vissza akarom kapni. Reggel kaptam egy nagyon aranyos válasz SMS-t tőle. Egyszerűen majd belefacsarodott a szívem, olyan megkapó volt. Nem is értem mi van velem, de egyre inkább kezdek valami többet érezni iránta, mint barátság...Értitek vágyom a közelségére. Tudom, tudom minden nap leírom nektek, hogy így meg úgy meg ez meg az, de nem bírom ki, hogy az érzelmeimet iránta napról napra meg ne fogalmazzam. Na meg az ölelések hiányát a mondatokba fűzött elemekkel képes vagyok valamilyen szinten ellensúlyozni. A nap híre pedig, hogy fél órás nézelődés és próbálgatás után megvettük életem első Martens bakancsát, amibe újra beleestem az első 10 lépés megtétele után. Mesés. Imádom. A tesióra alkalmával sikerült rájönnöm arra, hogy nem is olyan nehéz kislabdát hajítani, mint gondoltam, csak rá kell jönni a technikájára, nyitjára. Az életben számos dolog előtt megtorpanok és valamilyen okból kifolyólag nem vagyok képes megugrani. A mai nap felnyitotta a szememet, és kezdek rájönni arra, hogy a minden lehetséges, mindent meg lehet valósítani csak akarni kell. Beleélni és a célnak szentelni magadat.Át kell kicsit alakítanom az életszemléletemet, a gondolkodásmódomat...jobban kellene ismernem, tudnom ki is vagyok, mit is akarok, miket érzek. Nehéz feladatnak tűnik, de remélem sikerül. Vasárnapra rossz időt mondanak...De mégis a legnagyobb kedvvel vágok neki a napnak, hiszen nem akárkivel futhatok. Az 1000m-t leszámítva várom nagyon nagyon. Végre találkozhatunk és én annyira meg fogom ölelgetni, ahogy még soha semmikor senkit. Hihetetlenül hiányzik. Holnap fogok tanulni, hogy vasárnapra már csak az ismétlés maradjon. Szerencsésen meg fogom úszni a hétfői első két órát és így csak 10re kell suliba mennem. Jeee! Vasárnap gyere, gyere már!!! post end. "My idols are dead and my enemies are in power."
Mit szólsz hozzá?

without you.(in pieces)		2012.09.27. 21:27
"Inside myself is a place where I live all alone." Ez a hét bár még nincs is vége hihetetlenül hosszúnak tűnik. A hiánya kibírhatatlan fájdalmakat éget a szívembe. Három(vagy négy) nap nélküle és az ölelései nélkül...lehetetlen feladatnak tűnik. Semmi kedvem, motivációm. Előtérbe kerülnek a depressziós gondolatok, vágyak, tulajdonságok és a rockzene. Az egyetlen vigaszom. Nélküle képtelen vagyok kiélvezni a napok zuhatagát. Hosszú, szürke, monoton tengereknek tűnnek nekem ugráló delfinek és hullámzás nélkül. Kifakultak a kifestőm oldalai. A közösen színezett oldalak a kapcsolat hiányában erőtlenné váltak. Fel kellene tudnom dolgozni a hiányát, de nem megy. Nem érzem teljesnek a napjaimat. Vágyok rá. Semmi értelem, semmi érzelem. Hiányzik. NAGYON. Elképzelhetetlennek tartottam eddig, hogy ennyire fájjon valakinek a távolsága és erre jött ő aki minden eddigi feltételezésemet felülírja. Remélem holnap már megszűnik az elvonási tünetek zuhataga és újra beleshetek a függőségembe. Csak tőle és a Mindenhatótól függ. Imádkozok. Bárcsak tudtam volna hétfőn, hogy nem látom ennyi napig, mert akkor biztosan nem maradtam volna kémia fakton, hanem elmenetem volna vele...Szerda délután elmenetem megnézni a Martenst. Élőben százszor jobb! Életérzés benne lenni!:) Tipegtem-topogtam az üzletben és éreztem, hogy a részemmé vált. Hogy én vagyok. Mesés. A délutáni verstanulás valamint matekozás közepette ihletet adott egy vers megírásához négy szó. One step, one breath. Egy picit szerintem elvont hangulatú költemény lett belőle és alapvetően a kavargás valamint a fájdalom tükröződik belőle. Pont amilyen állapotok a fejemben uralkodnak most. A kontaktus, ami ebben a pár napban lejátszódott közöttünk csöppet sem volt kielégítő. A telefon nem képes pótolni a pillantást amit rá vethetek és az érzést, ami a hangja hallatán kél bennem. A mi példánkra nem igaz a rendkívül híres mondás, mi szerint: "A külső, ami megfog a belső, ami megtart."- bennem valahogy nem így játszódott le a folyamat. Egyszerűen megmagyarázhatatlan milyen módon kezdtem kötődni hozzá. "Túl fontos nekem ahhoz, hogy minden szinten elengedjem."- írtam a naplómba egy negatív lépés hallatán. Pedig ekkor teljesen máshogy éreztem még iránta, mint most. Képtelen vagyok leírni, mi az ami megfogott benne. Egyszerűen csak jó vele lenni, megölelni, beszélgetni, hallani a hangját, látni, érezni a szeretetét...Fontos nekem. Olyan volt nekem nélküle, mintha egy aprócska madárkának nem adnának vizet vagy mintha a gályán kellene dolgoznom. Próbáltam erős lenni, próbáltam nem hagyni, hogy elhatalmasodjon rajtam a seb amit okozott, de nem ment. Elbuktam. Nagyon nehéz volt felállni és minden napot újra és újra kezdeni nélküle. De remélem többet nem kell ilyen akadályban elbuknom és minden amit most magamba szívtam az megerősített. post end. Napról-napra a közelségedre vágyok, Bár ezek a szavak  csak álmok. Nélküled képtelen vagyok előre lépni, a szívem sebeit újra és újra feltépni. Leragasztottad a vérző nyomokat és megadtad a boldogságomra az okokat. Tégy egy lépést, vegyél levegőt! Nélküled nem megy,mert nem adsz elég erőt. Vágyom a percet mely,eljön ha hagyod, A színes rózsakertet az orrom alá dugod. Érzem a szeretet, melyet te adsz nekem, Bár a vekkerem nem az őrmesterem... Te vagy, aki vigyáz rám, éltet, Végre összesöpörhetném már, a széthullott törmeléket. Elég távol a cél, de tudom sikerül, a győzelem a dicsfalamra kerül. Trófea leszel a kincstáramban, és meglepődsz majd azon, milyen kincs, ami nálad van.  Fanny, 2012.09.27., Bp. ˆ
Mit szólsz hozzá?

another brick in the wall.		2012.09.24. 22:06
Comptine d'Un Autre Été- Die fabelhafte Welt der Amélie Piano Egyre inkább érzem, hogy kezd szükségtelenné válni a facebook számomra. Nemhogy szükségtelenné, hanem fájdalmassá és taszítóvá. Nincs kedvem megnézni, mert tudom főleg a mai napon, hogy mindenképpen döféseket éget a szívembe. Értitek próbálom elfelejteni, de amikor szembesülnöm kell a bejegyzésekkel a kiírásokkal egyszerűen lehetetlen visszafojtani a bennem égő sebeket. Borzalmas. Azonban egészen eddig a napom a lehető legfényesebben alakult. A várt eredmény ellenére, nekem lett az egyik legjobb az osztályban a dolgozatom 90%, ami szerencsére már az emelt szintű érettségiben is ötöst ér. Nagyon-nagyon örültem neki! Komolyan. Aztán a nyolcadik órában jött az újabb örömforrás. Egy újabb tantárgyi szintfelmérő, amelynek érdemjegye szintén ötös lett. A nyolcadik órában kémia fakton voltunk és meglepett, hogy mennyit fejlődtem a versenyfeladatok felvázolásában. A lelki állapotomra áttérve...A nap elején úgy véltem, hogy szerencsésen fog alakulni a hétfő 8. óra utáni idő, hiszen tudunk beszélgetni R.-rel. Nem így lett...Mondjuk az, hogy a délután egy részét ezúttal a kémiának áldoztam, mint szerelmemnek, de holnap bepótoljuk az elmaradt beszélgetésünket. Nagyon hiányzott egész nap. A bennem uralkodó szorongó érzések egész nagyszünetben égtek és csak akkor szakadtak fel a láncok, mikor megláttam és megöleltem. Kerestem görcsösen és sehol sem találtam...Egyszerűen fájt. Említettem már az előző bejegyzéseimben, hogy szombaton rendezik meg a Történelmi Váltófutást és sikerült magamnak 1000m elintézni. Sok taps és köszönet a többi punnyadós  osztálytársamnak. Viszont és ez egy nagyon erős viszont kieszközöltem, hogy a Lánchídon futhassak...;) Az maradjon az én titkom miért. Azt terveztem, hogy ma suli után elmegyek megnézni a Martenst, de végül letettem róla a körülmények szerencsétlen összjátékának köszönhetően. Egyre kevésbé esik nehezemre futni, sőt egyre inkább vágyok arra, hogy futhassak. Értitek? Változik az ember. A bejegyzésem rövidségéből is kitűnik, hogy mennyire letaglózott a facebookon olvasott tartalmak sokasága és a bejegyzések jelentősége. Egyszerűen lefagyasztotta az agyamban a gondolatokat és nem vagyok képes normálisan leírni mi is a helyzet bennem, velem, velünk...post end.
Mit szólsz hozzá?

Következő 5 cikk

Előző 5 cikk