Következő 5 cikk

Előző 5 cikk

the hand of hope.		2012.09.17. 21:34
A mai napon a kivételesség kedvéért nem a fejemben bolyongó érzelmek halmazával kívánom kezdeni a mondandómat, hanem egy megkapó mondatot szeretnék idézni Alexander MCQueen divattervező szájából. "Ez a divat új korszaka-nincsenek szabályok...Tucat- és dizájner darabok, klasszikus márkák  és feltörekvő tervezők ruhái egy időben." A mondta mely a szemetek előtt csücsül mélyen tükrözi a stílusomat vagyis azt a kinézetet amit egyre inkább sikerül megvalósítanom. Teljes mértékben egyetértek a tervező szavaival a mai divatban már gyakorlatilag mindent lehet még azt is ami első látásra bizarrnak tűnik. Egyre inkább érdeklődni kezdek a magyar divattervezők illetve a feltörekvő fiatal alkotók darabjai iránt. Megfog a gondolat, hogy olyan ruhát viseljek ami csak limitált példányszámban létezik. Valahol ezen a ponton véget is ért a mondandóm divat vonatkozású része. Jöjjenek újra a bennem kavargó érzelmek. Nem tudom...valami nem stimmel. Úgy tűnik mintha kerülne vagy mintha minimum le se szarna. Egyre és egyre jobban esik megölni, szinte vágyok rá. Ez nagyon furcsa. Hazudtam a lelkemnek, mikor azt gondoltam, hogy egy személyről kialakított képem és az iránta érzett vágyak és kívánságok nem változhatnak. Igenis minden változik és be kell vallanom nem tisztán, de óriási változás bekövetkezését kezdem érezni. Az iránta táplált szerelem még mindig nincs meg azonban valamilyen olyan megmagyarázhatatlan gondolatok kerítenek hatalmába mikor a képe az agyamba ötlik, hogy az leírhatatlan. Ezt meg fogom mondani neki is, hogy tudja, hogy én nem engedtem el csak nem vagyok semmiben sem biztos és nem akarok kockáztatni. Inkább mélyen és hosszasan elgondolkozok mielőtt bármibe is belevágnék. A facebookon keresgélve egy képre bukkantam amely egy méhből kínyúló kis kezet ábrázol. Egyszerűen megrendültem a kép láttán és a hozzá illő szöveg elolvasása után majdnem sírásban fakadtam ki. "A kép egy 21 hetes még meg nem született csecsemőről, Samuel Alexander Armasról, miközben a sebész, Joseph Bruner operálja.A gyermeken spina bifidát (nyitott gerinc) diagnosztizáltak, és nem élte volna túl a műtétet, ha kiveszik az anyja méhéből.A műtét során az orvos eltávolítja az uterus-t (méh) császármetszéssel, és egy kis vágást ejt, melyen át a csecsemőhöz fér. Miután Dr. Bruner befejezte Samuel műtétét, a kis ember kinyúlt az apró, ám teljesen kifejlődött kezével a méhen ejtett vágáson és határozottan megszorította a sebész ujját. Dr. Bruner elmondta, hogy amikor az ujjait megragadta, az volt élete legérzelmesebb pillanata, és pár másodpercre teljesen mozdulatlanná dermedt a műtét közben. A fénykép teljesen világosan megörökítette ezt a csodálatos eseményt. A szerkesztők a "Remény keze" címet adták a képnek. A képet magyarázó szöveg a következő: "A 21 hetes magzat, Samuel Alexander Armas kinyúlt az anyja méhéből és megragadta Dr. Joseph Bruner ujját, hogy megköszönje az orvosnak az élet ajándékát." A kis Samuel anyja azt mondta, napokig sírt, miután látta a képet, és hogy "Ez a fotó emlékeztet minket arra, hogy a terhesség nem rokkantságról és betegségről szól, hanem egy kis emberről." Samuel tökéletesen egészségesen született, a műtét 100%-osan sikeres volt."- lehet,hogy nem igaz, de én őszintén hiszek a csodákban és így ennek a képnek a hitelességében is, mert az ember olyan lény, hogy az elé kerülő ámulatba ejtő dolgokat bármilyen valóságtalan is el akarja hinni. Én is. Nem tudom, hogy jött a gondolatmenetembe és az R.-rel való "kapcsolatomhoz" a kis csecsemő, de valószínűnek tartom,hogy a biológiai gondolkodásom tört most erősen felszínre. A mai nap a megoldhatatlan biológia valamint a váratlan kémia dogát kivéve egészen tűrhető volt és istenem az a két ölelés a világnál is többet jelentett nekem. Egyetlen dolog aggaszt, hogy úgy érzem mintha taszítana magától, mintha feltartanám és nem is érdekelném na de majd ha holnap meghallja mit is érzek! Kíváncsi leszek az arcára.Remélem örömöt fogok neki okozni és azért is imádkozok, hogy a biológia dolgozatom 5ös legyen mert nagyon-nagyon sokat készültem rá. Legyen velem és veletek is a remény keze...post end.
Mit szólsz hozzá?

the little prince.		2012.09.14. 18:35
LANA DEL REY - CARMEN " Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan..." Milyen igaza is volt a rókának a kis herceggel folytatott beszélgetésében. A szívem olyan dolgokat érez és olyan dolgokat tud, ami a szememnek szinte láthatatlan. Képtelenség, hogy egyre inkább kezdek eltérni a szilárdan elhatározott döntésemtől. Nem tudom mit érzek, nem tudom, hogy jól érzem-e a dolgokat. Valójában nincs szó arról, hogy eltérnék attól amit akkor éreztem, de egyszerűen változott valami, a lelkemben és a szívemben is. Nem látja a szemem, de valahogy a szívem újra és újra emlékezteti, hogy hé itt aztán alaposan "összevisszavannak" a dolgok. Megfogalmazhatatlan mit érzek iránta. Továbbra sem szeretem, mint pasit, de valamilyen különleges érzelmek kerítenek hatalmába amikor vele vagyok. Jól érzem magam, sokat jelent nekem és féltem. Minden órán arra várok, hogy szünetben beszélhessek vele. Értitek? Olyan, mint egy nagyon jó barát, aki felvidít és megvigasztal, aki megért és akivel csak egyszerűen jó lenni. Jó megölelni, jó látni, jó vele beszélni. Teljesen más érzés, mikor valaki hatással van szerelmileg a szívemre. Olyan, mintha minden ami körülötte lenne egycsapásra elsötétülne. A szívem erősen és megállíthatatlanul dobog, akárcsak egy emberi test megbonthatatlan rendszere. A két helyzet tapasztalása által szerencsére sikerül megkülönböztetnem a szeretetet a szerelemtől, mert lehet egy fiút igenis úgy szeretni, hogy nem vagy belé szerelmes. Miért? csak. Amit nem tudsz megmagyarázni, azok a valódi érzéseid. Minél inkább próbálod leírni és megtapasztalni annál inkább fut előled. Ez egy ilyen szekér. Egyszerűen imádom megölelni azokat, akik sokat jelentenek nekem. akár újra és újra. egymás után 100×  A tegnapi és a mai nap összevetve "elég" egetrengető volt. 200 fogalomból írtunk irodalomból dolgozatot, és amikor felcsillant a remény az óra végén, hogy mégsem mert a tanárnő elfelejtette sajnos újra vissza kellett zuhannom a mélybe. Úgy érzem sikerült, de lekopogom. A testnevelés órák egyre izgalmasabban telnek természetesen a karaokénak köszönhetően, amit a társaink örömére folytatunk. Az izomláz része a dolognak már kevésbé kellemes. mondjuk azt, hogy nem igazán tudok "izommozgatási-gyakorlatokat" végezni a tejsavtermelés miatt. A jövő hetem elég erőteljesen be lesz táblázva és halvány lila fogalmam sincsen, hogyan fogok mindent elintézni. Tudom, tudom fontos a jó időbeosztás, de mégis ennyi apró-cseprő dolgot nem lehet megfelelő rendbe szedni. A képzőművészet rejtelmeibe mélyedve megtekintettük a a KOGART ház 2012 "friss" kiállítását, ami minden évben újabb és újabb diplomázott fiatalok munkáit mutatja be ezennel empátia/manipuláció címmel. Őszintén szólva nekem nagyon-nagyon tetszett. Mind a színek, mind a képek hangulata és kisugárzása. Furcsa mégis fiatalos és egyedi, különleges gondolkodásra utal. "A kiállítás ennek a fogalompárnak segítségével járja körül a segítségnyújtás és a nyomásgyakorlás, a megértés és a hódítás bonyolult viszonyrendszerét. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen szerepet játszik az empatikus (megértő, együtt érző, toleráns) és a manipulatív (befolyásoló, irányító, taktikázó) hozzáállás a pályakezdő alkotók konkrét munkáiban, valamint a művészet egészéhez és a globális világhoz való egyéni viszonyaiban. A kiválasztott művek markánsan tükrözik a kortárs művészet nemzetközi tendenciáit, kérdésfelvetéseit, ugyanakkor mindegyikük megpróbálja azokat helyi, személyes jelentésrétegekkel bővíteni. Mi magunk is kísérletet folytattunk, amely számunkra is meglepő eredményekkel járt. Például azzal, hogy senki sem ártatlan."- írja a KOGART ház a kiállítással kapcsolatban. Miután beleéltük magunkat az empátia és a manipuláció bonyolult viszonyrendszerébe egy rózsaszín esernyő alá bújva a csöpögő eső elől tovább utaztunk egy következő kiállításra. Szintén a KOGART egyik házába a Galériába mentünk és megtekintettük egy olasz festőművész Matteo Massagrande elképesztő és egyben kissé nyomasztó képeit és ezzel egyetemben a kiállítást is mely a CONTEMPLAZIONE / ELMÉLKEDÉS címet viseli . Ezt természetesen nem rossz értelemben kell értenetek. "A klasszikus, figurális festészet nemzetközi hírű képviselője. Páratlan festészettechnikai tudása restaurátori múltjából fakad, azonban a régi korok festészetének műhelytitkait teljes mértékben a saját festészeti felfogásának szolgálatába állítja. Textúrákat és öregített felületeket készít repesztéses módszerrel, amely egyszerre kelti az időtlenség és időtállóság érzetét a nézőben. Bár legújabb sorozata egészen frissen került ki hajósi műterméből, máris évszázados patinával rendelkezik.Fő témája a belső enteriőr és a városképek. Massagrande erőteljesen vonzódik a klasszikus építészethez; a megkopott fényükben vagy romos állapotukban fennmaradt épületek, lépcsőházak és szobák azonban valójában soha nem léteztek. Az emlékezés és az elmélyülés helyszíneit örökíti meg, anélkül, hogy nosztalgiázna. Kompozícióinak misztikus hangulatát Massagrande egyedülálló fénykezelése is fokozza; a finoman megfestett részletek, a málló vakolat, a romos lépcsők mesteri fény-árnyék megoldásai olyan kisugárzást kölcsönöznek a megfestett tárgyaknak, amelyek színpadszerűvé teszik enteriőrjeit.  Massagrande másik fontos témája a városkép, amelyen legtöbbször enyhe felülnézetből ábrázolja a hosszan futó épületsorokat, vagy a hangulatos belső udvarokat; egy olyan perspektívából, amely bár felülemelkedik a város banális eseményein, de mégis elég közel enged a fiktív települések sajátos építészeti arculatához illetve hangulatához."- ír a festőről a KOGART Galéria.  Mit szólsz hozzá?

the wounds are ruptured.		2012.09.12. 22:28
Nicola Roberts - sticks + stones Hihetetlen, hogy egy emberbe egyszerre ennyi érzés képes beleszorulni. Az érzelmi szintem ebben a pillanatban kb. megegyezik a naponta termelődő szén-dioxid mennyiségével. Egyszerűen túlcsordult a teáskannám. Ennyi gondolattal a fejemben nemhogy létezni képtelenség, de elaludni szinte lehetetlen. Valójában csak egy embert sajnálok és egyben tudom milyen rossz érzés neki, hiszen ugyanezt érzem csak valaki mással kapcsolatban, de nem vagyok képes azt magamra erőltetni, amit nem lehet. De Istenem miért nem teljesülhetnek  azok az álmaim amit makacsul küzdök, miért kell, hogy egy kép kínozzon, égesse a szívemet és a már említett fedőkötéseket felszakítsa? Miért kell, hogy fájjon? Sokkal egyszerűbb lenne, hogyha csak megtörténne. Túl sokra vágyok? Igen lehet, de a sors mindig elém teszi az újabb és újabb akadályokat, amiket egyre nehezebben tudok megugrani. Mintha öregednék, mintha fáradnék. Közben viszont egyre tapasztaltabb és erősebb leszek. Tudom a két kifejezést egymás mellett látva irreális érzések kelnek a fejetekben, de higgyétek  el így van. A feldúsuló érzelmek és képzetek ellenére mégis megszereztem az évem első ötösét, fizikából! Nincs egy nagy története, de mégis megérdemeltnek érzem, mert nagyon sokat tanultam. Mondjuk, ha belegondolok nemcsak fizikából. De nem sorolom, mert most nem ezek a gondoltok foglalkoztatnak. Valami sokkal fontosabb, ami sajnos nem igazán olyan téma amit kiengedhetnék a szívemből, mert a lakat kulcsát nem én birtoklom, csak arra vagyok jogosult, hogy megőrizzem, nem arra, hogy kinyissam. Miért pont ma? Miért ő? Miért azok a képek? Miért egy ing? És miért nem én? Kérdések halmaza és a válasz sajnos egyre lelombozóbb. Nincs mit tenni. Beletörődök. Nekilátok újra elkészíteni a fedőkötést, újra felejteni, újra megnyomni a képzeletbeli "delete" gombot és egyszerűen továbblépni. De tudom, hogy lehetetlen. Örökké fájni fog, de talán megtörténik a lehetetlen. Én hiszek benne. post end.
Mit szólsz hozzá?

the mind reader.		2012.09.11. 22:17
Nem a cím nem egy "fake" csupán odabiggyesztett elemként libeg a szemetek előtt, ez komoly, ez valódi. Természetesen nem arról van szó, hogy hirtelen látnokká váltam nem. Inkább úgy fogalmaznék, hogy belelátok azoknak az embereknek a lelkébe, akikhez erősen kötődök. Mint egy láthatatlan kapocs, ami átsző mindent két ember között, de csak oda enged belátást nyerni, ahhoz az ajtóhoz, ahová a másik ember a tetteivel a szavaival mint jelképes kulcsokkal utat nyit. Nem írom le nektek a pontos verziót, csak annyit, hogy baj volt. Annak ellenére, hogy nem történt meg a bevallás a kérdezés idejében mégis azt kell mondanom, hogy bízhatok a megérzéseimben, hiszen később bekövetkezett. Saját magamnak kreálom a bűntudatot ebben a percben is...Igaz szerintem az ember agya este 10 óra felé már nem tanulásra, hanem szórakozásra való. DE mivel én néha nem ember vagyok, hanem egy tanulni szerető "valami" a bűnösség tudata erősen él bennem és újabb és újabb ehhez hasonló mondatok játszódnak le bennem: "Miért nem ismételsz? Miért nem a leckét olvasod? Pedig az hasznodra válna!"- mondom ezt egy kb. 3,5 órás biológia valamint 1órás fizika és földrajz tanulás után, úgy, hogy az imént említett elvben "meg nem tanult" dolgot vasárnap délután és hétfő reggel szóról szóra átvettem! Enyhén vagyok csak idióta. Kezdek megnyugodni. Holnap jön egy újabb, egy még amainál is jobb nap és majd reggel frissebb és masszívabb aggyal állok neki az Rómeó és Júlia elemzésének az átolvasásához. És átgondolva a már megértett elemeket megpróbálom a most felépített nyugodtságot jelképező várfalamat nem ledönteni. Remélem sikerül. Tudjátok milyen érzés mikor valakit csak egyszerűen jó látni és megölelni? Nem? Akkor azon nyomban tapasztaljátok meg. Frenetikus. Nagyon szeretem ezt az érzést, főleg ha viszonzott. A franc 10 óra is elmúlt. Így betegen sok sok gratuláció magamnak megint csak, mint már sokszor a mai napon, hogy nem vagyok képes megérteni az alvás fontosságát a meggyógyulásom szempontjából. Apropó, ma földrajz órán egy szerintem rendkívül tanulságos és igen megragadó történetet néztünk. Megpróbálhatnám megfogalmazni egy mondatban, de lehetetlen úgy, hogy az a fantáziátokat is megfogja. Bár lehet, hogy tévedek.http://www.youtube.com/watch?v=-hh770Au1dk ezen a linken angolul megnézhetitek bár én nem ezt a filmet láttam, de a lényeg ugyanaz. Szerintem megéri! post end.
Mit szólsz hozzá?

the alchemist.		2012.09.10. 21:46
The Pretty Reckless - My Medicine Imádom nézni mikor a fekete égbolton a csillogó fények elsuhannak a szemem előtt, akár a piros csillagok. Szabadság, nyugodtság, szárnyalás. Érzések melyek legborúsabb napjaimon is feldobnak, azonban a mai napom a meghűlésem ellenére sem volt borús, sőt élvezetes volt. Valójában semmi egetrengető nem történt, de mégis úgy éreztem, hogy talán az eddigi legjobb napom volt, eddig. Hiszen még koránt sincs vége a napnak. Elhasználok lefekvésig még 50 zsebkendőt, félreütök még 200000 billentyűt és befejezem az oldalra szánt élménybeszámolómat. Hozzáteszem, semmi élményszerű nem volt a napomban. A fénypontja ennek a 21 órának mégis az volt, mikor az osztálytársaim! megdicsértek, hogy mennyit fogytam és kérdezgették, hogy de mégis hogyan? Az én válaszom (büszkén) a Norbi-Update diéta és a 6 óra utáni nem evés volt. Na így cikizzétek Norbit! 2 hónap alatt kb. 5 kilót fogytam úgy, hogy mellette nem mindennap izzasztottam meg magam csak 2 naponta váltogattam az ugrálást és az aerobics gyakorlatok teljesítését. És tadamm. Szeretném mellékesen megjegyezni, hogy még min. 2 kilót maximum 4-et szeretnék fogyni amennyi sikerül, de élvégre ez már egy jó út a sikerhez. Nemdebár? Rájöttem marra milyen sokat is jelent nekem R. Nem az mondom, hogy féltékeny vagyok mikor egy másik lánnyal van, de őszintén szólva nem esik jól, pedig semmit nem csinál vele és a plusz apropója a dolognak, hogy nekem mint pasi nem jön be. Úgy féltem, mint egy testvért vagy mint egy legjobb barátot. Éltet a tudat, hogy minden nap amikor bemegyek a sulim kapuján tudom, hogy van egy szem pár akinek én is sokat sokat jelentek (és itt most nem beszélek a legeslegeslegjobb barátnőimről!!). Jó érzés kimenni a folyosóra, hogy tudom, hogy van valaki akihez bármilyen bajjal odamehetek és megért. Jó érzés, hogy nem kell hallgatnom tőle a "csajos" témákat, amiket én abszolúte rühellek! Igen kijelentem, hogy létezik fiú-lány barátság és nekem szükségem van rá. Imádom megölelni, imádom mikor rámnéz, de nem érzek iránta semmilyen szerelem-szerűt egyszerűen csak a barátom, a legjobb. Köszönöm a Mindenhatónak, hogy egy ilyen embert állított az utamba, mert egyszerűen fenomenális érzés a létezésének a tudata. Egy barát olyan, mint egy  kulcs. Kinyitja az összes bezárt kaput a szívedben és ha ez a személy az ellenkező nemből való nemcsak, hogy alapjában véve védelmet nyújt neked, de vele a totális baromságokat is megtudod beszélni a nélkül, hogy hülyének nézne, sőt hangosabban röhög mint te. Kivéve a mi beszélgetéseinkben. :) Szeretném megemlíteni az egyik tegnapi figyelmetlenségemet, ami hogyha valójában átgondolom talán Isten akarata volt. Valamilyen mágikus okból kifolyólag délután az ezer pillantás után, amit órarendemre vetettem egy képzet szállt az agyamba mi szerint ma van irodalom órám. Ez pedig koránt sem volt így. Még ma reggel is a Romeo és Júlia elemzésének a megértésével fáradoztam hót taknyosan és nem voltam képes megnézi azt a tetves órarendet, hogy: "Jé, ma nincs is irodalom órám"- nem baj gondoltam délelőtt, hogy legalább holnap délután nem kell majd tanulnom szerdára. Remélem tudtatok követni. Igen tudom, őrült vagyok. Vagy mégsem? :D  P.S.: Elképesztő milyen mocskos módon vágyok egy Martens bakancsra és már kezdek közel járni a célhoz!
Mit szólsz hozzá?

Következő 5 cikk

Előző 5 cikk